leheletnyi idő. pont amennyi lehet. éppen ameddig befűzi a rétegzett fonalakat, egyirányúvá préseli, és a végére műanyagot nyom egy megfelelő szerkezettel. két helyre: egyik vég és másik vég. ez a mozdulatsor beivódott a kezébe már pár hónap után, és ugyanennek a mozdulatsornak a többszörösei, mint a faanyagba vésett minta, végtelenszer, sorban; a feszítés szögét, a kapcsozás mikéntjét csak egyszer-egyszer tudja elrontani, aztán beszívódik a vérébe, vagy a vére alá.

időről-időre elgémberedik az ujj, valahogy ki kell húzni belőle ezt az enyhe fásulást, ezt a finoman egy irányba húzó nyomást, aztán megint mehet minden a maga útján, ahogy eleve elrendeltetett. egy idő után megtanulja az ember, hogyan húzza ki, hogyan állítsa meg ezt a gémberedést pár másodperc alatt, mondjuk amíg hármat számol, villámgyorsan, nem is gondolkodik ezen, éppen azért hogy jöjjön a következő éltető fonal és műanyagdarab, nem lenne jó lemaradni, a lemaradás bűn lehet. 

itt folyton este van. nincs soha fény, jobban mondva mindig csak az a tompa, az óriáslámpák fénye, de nem nyitják ki az ablakot, hogy beömlődjék a kinti, a valódi, akkor sem, ha kint tavasz szívódik fel a járókelők orrába, lelkébe, pórusaiba, csupán pár sugár téblábol egy-egy ajtó vagy ablak repedésein.

a harmadik teremben bálákban áll az áru. a kettő között csendes asszonyok rakodják, tömik kartonlapok közé az apró kacatokat. minden dobozba több ezer kerül; jobban mondva a megfelelő elosztás érdekében kétezer-húsz és kétezer-negyven között. repülőre teszik és elkerül. senki sem kérdezi hová, csak a kezek mozognak, csak minden tizenkettedik másodperc után állnak meg egy harmadik  pillanatra. egy pillanatra, egy pillanatra, és a pillanat hamar elillan a párás dohos levegőben.

naponta háromszor van dohányszünet, csak peregnek a napok nyomtalanul, vannak akik a foguk mögé teszik a dohányt és onnan szívódik föl az áramköreikbe, onnan veszik át a porcikáik, miközben a szálak egyre gördülnek tovább kézfejük hajlékony inai alatt. a levegő sötét, fölszívom az orromba a hideg por szagát, feszítem, sodrom, kihúzom, kapcsozom, a lélegzet hullámzik, tajtékzása átadja magát a tökéletes cipőfűzők áramvonalának.