A házfalakon, a kapun, a kapualjban, az utcán, az utcasarkon, keresztbe-kasul, a betonon, betétként, magában, a folyó mentén, a parton, egyedül, párban, folyó szövegként, a buszon, a buszban, a buszmegállóban, az aluljáróban, a felüljáróban, a járókelőknek, a vezetőknek, az alkalmazottaknak alkalmanként, mindenkinek, nekem személyesen, a köznek, kettő másik között,  a dokkmunkásnak, aki cigarettát csavar, a csavargóknak, a szemétfelszedőnek, a szemetelőknek, bankárok tömegének, az öltönyösöknek, a szeméremsértőknek, a nagyon rude eladónak, sznoboknak és utcakölköknek, akik már koraeste óta nincsenek maguknál a sokadik kör után, a kiszolgálóknak, a beszolgálóknak, a felszolgálóknak, a domesztikált vendégeknek és a domesztikált vendégmunkásoknak, a takarító személyzetnek, a felszínen elhúzódó füves tereknek, az engedetleneknek és alkalmazkodóknak, a polgári és alpári családoknak.

Ágaskodnak, szembe tűnnek, szemen szednek, kirívódnak, beivódnak, hülyeangolok, beolvadnak szemtől szembe, kéz alatt betűzőnek, fémek, fák, téglák, fémek, tegnapelőtt taggelődtek, vagy tiszták, fényesek, ’not allowed to’, ’no akármi’, szabadozó és szabadkozó, sorolódnak, sorszámozódnak, odailletlenül odaillenek és halmozódnak, variálódnak színekben, betűtípusokban, alakokban, anyagokban, és kimondva porrá párolognak a hidegben.